A Magyar Antikváriusok Egyesülete az ILAB-hoz történt tavalyi csatlakozása óta először nyílik lehetőség arra, hogy hazánk is bemutatkozzon olyan nemzetközi antikvár könyvkiállításon, melyet szerte a világon „csak” ILAB-vásárnak hívnak. Egyesületünk tagja, Földvári Zoltán tehát az első, aki a január 28-án kezdődő Stuttgarti Antikvár Könyvkiállításon Magyarországot képviseli.
Pannonbooks: Mennyiben különbözik egy úgymond ILAB-vásár más antikvár könyves rendezvényektől?
Földvári Zoltán: A világ számos könyves bemutatója közül kiemelkednek az ILAB közreműködésével megszervezett események. Ezek a legrangosabbak, s így nem is véletlen, hogy csak kevés van belőlük. Németországban például egyedül a stuttgarti ilyen, melyen a világ legjobb antikváriusai vesznek részt hosszú évtizedek óta. Nemzetközi vásárról van szó, holland, amerikai, angol, olasz, német és most először magyar kiállítók mutatják be a legnagyobb gyűjtőknek könyveiket.
PB: Ezek a vásárok miért ilyen elitek? Miért nem engednek mindenkit a „tűz közelébe”?
FZ: Számos olyan könyves esemény van, ahol bemutatkozhat bárki, aki ennek szükségét érzi, Stuttgartban, és így az ILAB-vásárokon azonban tényleg csak az elit képviselteti magát. Mivel Magyarország tavaly óta tagja az Antikváriusok Nemzetközi Szövetségének, adódott a lehetőség, amit ki kell használni. Egyébként az ILAB eseményei „legendásan” drágák, így nem biztos, hogy valaki csupán játékból kockáztatna ekkora összeget.
PB: Magyarországról miért csak Ön vesz részt?
FZ: Kiállítóként csak én megyek, ez igaz, de tudom, hogy több kollégám évek óta rendszeresen elmegy a stuttgarti vásárra. A kihívás tényleg nagy, így szerintem az itthoni kollégák bizonyára kíváncsiak lesznek az első tapasztalatokra, és ha úgymond bejön a vásár, jövőre többen próbálkoznak majd. Örömmel vállalom az úttörő szerepet.
PB: Tényleg, mekkora a kockázat?
FZ: Anyagilag nagy, de én bízom a sikerben, még akkor is, ha veszteséget kell elkönyveljek. A veszteséget financiálisan értem, hiszen az ott szerzett tapasztalatok révén a jövőben remélhetőleg megtérülnek kiadásaim. Legalábbis ebben bízom. Nem elhanyagolható, hogy egy ilyen vásáron minden nemzet képviselője egyfajta kultúrmissziót is végez. Őszintén remélem, hogy szép könyvanyaggal, igényes kiállítással fel tudom hívni a kinti szakma figyelmét is arra, hogy itt Magyarországon is elkötelezett kereskedők, nagy műveltségű antikváriusok dolgoznak.

Antikváriusképzés a Hatágú Síp Alapítvány iskolájában

A Hatágú Síp Alapítvány könyvesiskolája a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése oktatási központjának jogutódaként 1992 óta foglalkozik könyvszakmai képzések szervezésével. Az eltelt csaknem 20 esztendőben több százan végezték el a Könyvesbolti eladói illetve az Antikváriumi szakeladói tanfolyamokat és szereztek szakképzettséget.
Az Országos Képzési Jegyzék átalakításával, a modulrendszer bevezetésével mindkét szakképesítés megszerzéséhez új, elsősorban a kereskedelem egészét érintő ismeretek (Áruforgalom és Kereskedelmi egység szabályszerű működtetése c. modulok) elsajátítása is szükséges. A változások óta eltelt két év tapasztalata azt mutatja, hogy kereskedelmi modulokat nagyon sokan és sok helyen oktatnak, de a könyves szakma lényegét érintő „Könyvek forgalmazása” és az „Antikváriumi kereskedés” című tananyagokat csak ez az iskola hirdeti meg. A vezetők ezért gondolták úgy, hogy a szakma, és ezen belül az egyes cégek gazdasági helyzetét is figyelembe véve, a két szakképesítés moduljai közül most csak a szakmai ismereteket adó „Könyvek forgalmazása” és „Antikváriumi kereskedés” modulokat kínálják.
A könyvszakma nehéz helyzetéből talán kitörési lehetőség a szakképzés, azon ismeretek elsajátítása, melyek segítik a könyvértékesítést. Az iskola ehhez kíván segítséget nyújtani képzéseivel.
Jelentkezési lap letölthető itt:
Antikváriumi kereskedés modul
Könyvek forgalmazása modul
További információ:
Hatágú Síp Alapítvány Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskola
1133 Budapest, Váci út 100.
Tel.: 340-1717 vagy 340-3728
e-mail cím: konyvesiskola@mail.datanet.hu

Az őszi árverési időszak egyik legérdekesebb eseménye a Múzeum Antikvárium aukciója, amelynek anyagát november 24. és december 8. között tekinthetik meg az érdeklődők. Az Antal Károly nevével fémjelzett kereskedés továbbra is a még szokatlannak tűnő internetes licitálásra invitálja ügyfeleit. Az üzlet tulajdonosát, Antal Károlyt éppen erről az újszerű módszerről kérdeztük.

Antal Károly: Antikváriumunk negyedik alkalommal rendez online árverést. Ez egy vonzó, kényelmes, korszerű, mindenki számára könnyen hozzáférhető módszer. Előző internetes árveréseink tapasztalatai azt mutatják, hogy a korábban csak a hagyományos, teremben lebonyolított árverésen résztvevő gyűjtő számára ez a forma nem idegen. Persze akadnak még szkeptikusok, akik hiányolják a teremben rendezett aukció adrenalinfokozó hangulatát. Pedig a licitálás élménye így legalább olyan izgalmas. Mivel a „drót” végén ülők nem látják a vetélytársat, csak találgathatják ki lehet az ellenfél, vajon meddig akarja tartani a tétet? Teremben egy-egy szemvillanásból a jó „pókeres” viszonylag hamar beméri a riválist. Az internetes licitálás során a vásárlónak több ideje és lehetősége marad megfontolni lépéseit. A hosszú licitidő – legalább két hét – lehetővé teszi, hogy alaposabban utánanézzen az adott tételnek. Tehát a játék- és a szerzés öröme itt ugyanúgy megvan mint korábban, tárcsával a kézben.

Pannonbooks: Sokan úgy tartják, igazi értékeket egyszerűen nem illik interneten árverezni.

Antal Károly: Szerintem félreértés, hogy a kifejezetten kvalitásos gyűjtemények csak teremben lennének árverezhetőek s az online aukciók csupán színesítik a palettát. Azok a gyűjtők akik gyűjteményük kiemelkedő darabjait interneten keresztül vásárolták, az ellenkezőjét gondolják. Az a félelem, hogy nem azt kapja a vásárló ami a tételleírásban szerepel, ugyanúgy kizárt mint egy nyomtatott katalógus esetében, sőt, minden egyes tételről jó minőségű illusztrációk találhatók a leírás mellett, az érdeklődő könnyebben dönthet, besétál-e az üzletbe, kézbe venni a tételt. Az online lebonyolításnak köszönhetően azok, akik nem tudnak személyesen meggyőződni a könyvek állapotáról, tartalmáról, kérésre emailben kapnak a legapróbb részletekre kiterjedő információkat.

Pannonbooks: Mi van azokkal, akiknek nincs internetük?

Antal Károly: Természetesen nem feledkezünk meg róluk sem. A hagyományos vételi megbízás illetve a telefonos licitálási lehetőség ugyanúgy adott mint bármely más aukción. Évről-évre nő az árverések száma, felgyorsult életünkben pedig a gyűjtők egyre nehezebben tudnak időt szakítani a személyes részvételre. Számos pozitív visszajelzést kaptunk, hogy egy jó szivar és egy finom pohár bor mellett, karosszékben űlve mennyivel kényelmesebb, élvezetesebb a licitálás. Az internet használata – akarjuk vagy sem – kétségkívűl megkerülhetetlenné válik egyre többünk számára. Az árverés tételei egyébként megtekinthetők megújult honlapunkon: www.muzeumantikvarium.hu

Feleslegesnek tartom untatni a nyájas olvasót a további programokkal, hiszen Bologna környékének nevezetességeit többen sokkal jobban ismerik nálam. Ravenna, Cesena, Modena: ezek voltak azok a városok, melyeknek híres helyeit és könyvtárait meglátogathattuk. Talán Modena volt a legérdekesebb ezen az úton, egyrészt azért, mert ott még soha nem jártam, másrészt pedig azért, mert a könyvtárban egy Corvina is látható. Mondanom sem kell, hogy a külföldi kollégák közül mindenki tudta, mit jelent ez nekünk és az egyetemes kultúrtörténet számára. Szavak helyett álljon itt a link, mely az ILAB weboldalának galériájához vezet, tanúságául annak, hogy egy szakmailag hihetetlenül magas szinten álló közösség fogadta örömmel és csupa kedvességgel a Magyar Antikváriusok Egyesületét.

Bősze Ádám

ILAB-képgaléria

Az első ülés valójában tavalyi események elemzéséről szólt, amikor szavazni kellett, lelkesen lengettem a kezem, de csak addig, amíg szóltak – kifejezve örömüket, hogy hazánk tényleg aktívan vesz részt a munkában –, ne szavazzak olyanról, amiben még nem volt részem. Igazuk volt. Az ülés után megnyugtattak, hamarosan lesz jövőbe mutató téma is, amikor kifejezhetem véleményemet. Innentől kezdve egyszerű CTRL+C, CTRL+V-vel is írhatnám a történetet, hiszen esténként és délben kiváló vacsorákon, ebédeken vehettem részt, persze nem a kulináris élvezeteknek szentelve magam, hanem azért, hogy minél több embert megismerhessek a világ vezető antikváriusai közül.
Megnyugtatásul közlöm, hogy zenével foglalkozó kolléga se közel se távol nem akadt (kedvesen mosolyogtak egyébként úri passziómon), így valóban a tisztelt hazai kollégák számára dolgoztam. Az esti fogadás egyetlen igazán fontos eseménye egy születésnap volt: Mitsuo Nitta, a japán szövetség egykori elnöke ünnepelte 70. születésnapját. A legendás antikváriussal beszélgettem a tortaevést követően, elmondta, gyűjteményében Mozart-kézirat is található. Megnyugodtam, van még hová fejlődnöm.
Másnap, hétfőn, folytatódott a konferencia, mégpedig abban a teremben, ahol hajdan Rossini Stabat Materét először játszották, a karmester Gaetano Donizetti volt (akkor).

Most némi „zavar” támadt ugyanis, ki legyen a dirigens, hiszen az ILAB elnöke, az angol Adrian Harrington átadta posztját Arnoud Gerits holland kollégának, így ettől a naptól fogva ő vezeti az antikváriusok nemzetközi szövetségét, az ILAB-ot.
Bősze Ádám