2012 elején jelent meg az Antikváriusok Nemzetközi Szövetségének (ILAB) mobil applikációja, mely elérhető az Apple Store-ben és az Android Marketen. Az “ILAB rare books” vagy “International League of Antiquarian Booksellers” keresőszavakkal könnyen megtalálható és letölthető a program. Nemsokára mindez Blackberry-telefonokon is elérhetővé válik.
A nemzetközi szövetséghez tartoznak a világ legjobb ritka könyvekkel foglalkozó szakemberei. Nagy részük a világhálón is elérhetővé teszik raktárkészletüket. A telefonon használható programmal immár így is elérhetővé válik az ILAB keresőmotorja, mely a legnagyobb antikvár könyveket listázó oldalak katalógusában is keres.

A Francia Antikváriusok Egyesülete (SLAM) 2012. június 12-én tartotta közgyűlését, amelyen Anne Lamort-t (Librairie Anne Lamort Livres Anciens) választották elnökké. A vezetőség további tagjai: Henri Vignes, Elie Szapiro, Michel Bouvier, Anita Van Elferen, Fabrice Teissèdre, Laurent Coulet, Henri Bonnefoi, Hervé Valentin, Jean-Marc Dechaud, Eric Busser és Dimitri Kronis. A Magyar Antikváriusok Egyesülete levélben gratulált a kinevezéshez.

Lemondott Szőcs Géza, a kultúráért felelős államtitkár, aki közleményében így fogalmazott:

Nehéz idők járnak ma Európában. Fantomok járják át kis hazánkat is, fel-alá kísértenek az elmékben, a földeken, a dolgozószobákban. Miközben a nemzet lélekszáma csökken, a gondok és az ellenségek száma növekszik – egyre több jut belőlük egy főre.
Hosszan mérlegelve, sokszorosan meghányva-vetve, hol a helyem és melyek a tennivalóim, arra jutottam: három megfontolás szól amellett, hogy ugyanazt folytassam, amit az elmúlt két évben végeztem, ennél sokkal több – huszonhat – szempont pedig amellett érvel, hogy változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket.

A fentiek alapján kérem Balog Zoltán erőforrás-minisztert, járuljon hozzá ahhoz, hogy kilépjek államtitkári kötelékeimből. Döntésemet könnyű szívvel hoztam, mert súlyos terhektől szabadulok általa, ha nem is az volt számomra nehéz, amit annak szokás gondolni. Dehiszen tudjuk, Esti Kornél szavával:

Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.

Barátaimnak megköszönöm, hogy mellettem álltak és segítségemre voltak. Ellenségeimnek is köszönöm, hogy közreműködtek annak a megtörténtében, ami a sors vagy az istenek szándéka volt velem.

II.
A kulturális államtitkárság tisztességes munkát végzett az elmúlt két évben. Általános elismeréssel zártuk az uniós elnökség fél évét. Számos kultúrdiplomáciai sikert könyvelhettünk el és befolyásos barátokat szereztünk országunknak az ellene folytatott legbrutálisabb agresszió időszakában. Nélkülünk ma sem 1956-os Intézet nem volna, sem Concerto zenekar. A ferihegyi repülőtér nem Liszt Ferenc nevét viselné (egyáltalán, a Liszt-év szerényebben és igénytelenebb módon alakult volna) és Peking legfontosabb múzeumában nem állíthatott volna ki több mint harminc kortárs magyar képzőművész, elindítva a kínai műgyűjtők érdeklődését irántunk. Általában, a magyar politika ázsiai nyitásában fontos szerepet játszottunk. Vagyonleltárunk az államtitkárság szerepvállalása nélkül szegényebb volna egy Stradivarius hegedűvel s egy ázsiai aranytárgyak múzeumával. Fontos filmeknek biztosítottunk támogatást, és e napokban került rá Budapest a világ vonósnégyes-eseményeinek világtérképére, a 100 éve született Végh Sándor tiszteletére ezévtől szervezett emlékversenyek helyszíneként. Ezzel Végh Sándor is elfoglalhatja méltó helyét a nemzet kulturális tudatában és a nagyvilág is inkább tisztában lesz azzal, hogy honnan indult Végh pályája. Államtitkárságunk az egész kormányzaton belül legsikeresebben vett részt az uniós pályázatokon. Megteremtettük kultúránk digitális átállásának alapjait és jelentősen bővítettük a nemzet szellemi egyesítésének eszköztárát. És minden reményünk megvan azzal kapcsolatban, hogy az Andrássy-negyed azzá válik, aminek megálmodtuk: izgalmas kulturális értékeknek a világon egyedülálló rendezett halmazává. A világválság és a magyar krízis körülményei közt meggyőződésem, hogy jól teljesítettünk.

III.
Mindez sok ember együttes munkájának eredménye. Nem akarom kisajátítani ezeket az eredményeket, és igyekszem tükröt tartani magam elé is.
Nem biztos, hogy mindig minden egyes ítéletem helyénvaló volt. De biztos, hogy mindig azt támogattam, amit helyesebbnek gondoltam. Ha nyilvánosan megszólaltam: bürokrata-énemmel szemben a szabadon gondolkodó énemnek adtam hangot. Ha úgy láttam, hogy ki kell állnom megvádolt filozófusok mellett, azt tettem. Ha József Attila szobráról véltem úgy, hogy meg kell védenem, azt tettem. Ha azt gondoltam: nem volt helyes Csurka István politikus miatt irodalmunkból kiradírozni Csurka István rendszerváltó írót, ezt mondtam. Ha úgy ítéltem, hogy az erdélyi magyar közösség jogvédelmében egykor fontos szerepet játszó Tamás Gáspár Miklós életműve megérdemel egy jelentős állami elismerést, ezt képviseltem. Ha azt véltem helyesnek, hogy ne változzon a Nemzeti Színház igazgatója, emellett érveltem. Ha elfogadhatatlannak láttam, hogy Nyírő Józseftől – akinek egyetlen könyvében sem találtam egyetlen embertelen, emberellenes, uszító, gyűlölködő mondatot sem – meg akarják tagadni a végtisztességhez való jogot is, ennek megfelelően cselekedtem. És mindezt nem ide-oda cikázva ellentétes politikai pólusok között, hanem saját morális és esztétikai megfontolásaim egyenesvonalú logikájának mentén.

Bárhogy is, azt, hogy az egymás torkát elvágni kész szekértáborok nem ugrottak egymásnak, saját szerepemnek is tulajdonítom. Ez nem sok, de nem is kevés. Utódaimnak szerencsét és sok sikert kívánok.

Budapest, 2012. június 13.

Elhunyt Dr. Géher István egyetemi tanár, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Anglisztika Tanszékének Professzor Emeritusa, adta hírül az ELTE 2012. június 12-én. Géher generációkat nevelt az irodalom szeretetére és értő magyarázatára a Színház és Filmművészeti Egyetemen és az Eötvös Collégiumban is; legendás, a Magyar Rádióban tartott Shakespeare szemináriumai és egyéb irodalmi műsorai révén országszerte ismerték. Műfordításai és könyvszerkesztései sokakhoz juttatták el az angol és az amerikai irodalom remekeit. Temetéséről később intézkednek.

Nem sokkal a könyvtár újbóli megnyitása után, 2012 áprilisában, Marino Massimo de Caro, az intézmény igazgatója bejelentette, hogy az állományból 1500 könyv hiányzik. Április 20-án a nápolyi nyomozóhatóságok bezáratták a könyvtárat. Marino Massimo de Carót felmentették hivatalából, és lopásért eljárást indítottak ellene. Május 18-án 1000 könyvet (közülük 240-ben szerepelt a könyvtár pecsétje) megtaláltak egy raktárban, Massimo Marino de Caro szülővárosában, Veronában. Május 24-én Carót négy másik gyanúsítottal együtt letartóztatták. Egy feltételezett ötödik elkövetőt még keresnek. Mindeközben Massimo Marino de Caro beismerő vallomást tett: több ezer könyvet tulajdonított el a könyvtárból. A rendőrséggel együttműködik, hogy felleljék az időközben eltűnt kiadványokat.
Több könyvet azonosítottak már, s lefoglalták őket Münchenben (16 darab), Londonban (28 darab), illetve New Yorkban és Tokióban.
Massimo Marino de Caro vallomásából csak annyi derül ki, hogy 1500-nál több könyv került ki az állományból, részletes listát mindezidáig sem a könyvtár sem pedig a hatóságok nem tettek közzé. Valószínűsíthető, hogy nagyszámú könyv került Európa és a világ könyvpiacára. A kiadványokban többnyire szerepel a könyvtár vörös pecsétje, közepén a Madonnával, de egy részükben nincs pecsét. Az olasz hatóságok már több ország együttműködését kérték, az Interpol francia központja is segíti a nyomozást.
Az ILAB vezetősége felhívja tagjainak figyelmét arra, hogy igen gondosan járjanak el a vásárlásokkor, és vizsgálják felül mindazon kiadványokat, amelyeket 2012 januárja és májusa között vásároltak. Többnyire a 15. és a 17. század között nyomtatott itáliai könyvekről van szó. A szövetség a lehető leghamarabb eljuttatja tagjainak azt a listát, amelyet a könyvtár alkalmazottai és a hatóságok közösen állítanak össze.