Az első ülés valójában tavalyi események elemzéséről szólt, amikor szavazni kellett, lelkesen lengettem a kezem, de csak addig, amíg szóltak – kifejezve örömüket, hogy hazánk tényleg aktívan vesz részt a munkában –, ne szavazzak olyanról, amiben még nem volt részem. Igazuk volt. Az ülés után megnyugtattak, hamarosan lesz jövőbe mutató téma is, amikor kifejezhetem véleményemet. Innentől kezdve egyszerű CTRL+C, CTRL+V-vel is írhatnám a történetet, hiszen esténként és délben kiváló vacsorákon, ebédeken vehettem részt, persze nem a kulináris élvezeteknek szentelve magam, hanem azért, hogy minél több embert megismerhessek a világ vezető antikváriusai közül.
Megnyugtatásul közlöm, hogy zenével foglalkozó kolléga se közel se távol nem akadt (kedvesen mosolyogtak egyébként úri passziómon), így valóban a tisztelt hazai kollégák számára dolgoztam. Az esti fogadás egyetlen igazán fontos eseménye egy születésnap volt: Mitsuo Nitta, a japán szövetség egykori elnöke ünnepelte 70. születésnapját. A legendás antikváriussal beszélgettem a tortaevést követően, elmondta, gyűjteményében Mozart-kézirat is található. Megnyugodtam, van még hová fejlődnöm.
Másnap, hétfőn, folytatódott a konferencia, mégpedig abban a teremben, ahol hajdan Rossini Stabat Materét először játszották, a karmester Gaetano Donizetti volt (akkor).

Most némi „zavar” támadt ugyanis, ki legyen a dirigens, hiszen az ILAB elnöke, az angol Adrian Harrington átadta posztját Arnoud Gerits holland kollégának, így ettől a naptól fogva ő vezeti az antikváriusok nemzetközi szövetségét, az ILAB-ot.
Bősze Ádám