Lemondott Szőcs Géza, a kultúráért felelős államtitkár, aki közleményében így fogalmazott:

Nehéz idők járnak ma Európában. Fantomok járják át kis hazánkat is, fel-alá kísértenek az elmékben, a földeken, a dolgozószobákban. Miközben a nemzet lélekszáma csökken, a gondok és az ellenségek száma növekszik – egyre több jut belőlük egy főre.
Hosszan mérlegelve, sokszorosan meghányva-vetve, hol a helyem és melyek a tennivalóim, arra jutottam: három megfontolás szól amellett, hogy ugyanazt folytassam, amit az elmúlt két évben végeztem, ennél sokkal több – huszonhat – szempont pedig amellett érvel, hogy változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket.

A fentiek alapján kérem Balog Zoltán erőforrás-minisztert, járuljon hozzá ahhoz, hogy kilépjek államtitkári kötelékeimből. Döntésemet könnyű szívvel hoztam, mert súlyos terhektől szabadulok általa, ha nem is az volt számomra nehéz, amit annak szokás gondolni. Dehiszen tudjuk, Esti Kornél szavával:

Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.

Barátaimnak megköszönöm, hogy mellettem álltak és segítségemre voltak. Ellenségeimnek is köszönöm, hogy közreműködtek annak a megtörténtében, ami a sors vagy az istenek szándéka volt velem.

II.
A kulturális államtitkárság tisztességes munkát végzett az elmúlt két évben. Általános elismeréssel zártuk az uniós elnökség fél évét. Számos kultúrdiplomáciai sikert könyvelhettünk el és befolyásos barátokat szereztünk országunknak az ellene folytatott legbrutálisabb agresszió időszakában. Nélkülünk ma sem 1956-os Intézet nem volna, sem Concerto zenekar. A ferihegyi repülőtér nem Liszt Ferenc nevét viselné (egyáltalán, a Liszt-év szerényebben és igénytelenebb módon alakult volna) és Peking legfontosabb múzeumában nem állíthatott volna ki több mint harminc kortárs magyar képzőművész, elindítva a kínai műgyűjtők érdeklődését irántunk. Általában, a magyar politika ázsiai nyitásában fontos szerepet játszottunk. Vagyonleltárunk az államtitkárság szerepvállalása nélkül szegényebb volna egy Stradivarius hegedűvel s egy ázsiai aranytárgyak múzeumával. Fontos filmeknek biztosítottunk támogatást, és e napokban került rá Budapest a világ vonósnégyes-eseményeinek világtérképére, a 100 éve született Végh Sándor tiszteletére ezévtől szervezett emlékversenyek helyszíneként. Ezzel Végh Sándor is elfoglalhatja méltó helyét a nemzet kulturális tudatában és a nagyvilág is inkább tisztában lesz azzal, hogy honnan indult Végh pályája. Államtitkárságunk az egész kormányzaton belül legsikeresebben vett részt az uniós pályázatokon. Megteremtettük kultúránk digitális átállásának alapjait és jelentősen bővítettük a nemzet szellemi egyesítésének eszköztárát. És minden reményünk megvan azzal kapcsolatban, hogy az Andrássy-negyed azzá válik, aminek megálmodtuk: izgalmas kulturális értékeknek a világon egyedülálló rendezett halmazává. A világválság és a magyar krízis körülményei közt meggyőződésem, hogy jól teljesítettünk.

III.
Mindez sok ember együttes munkájának eredménye. Nem akarom kisajátítani ezeket az eredményeket, és igyekszem tükröt tartani magam elé is.
Nem biztos, hogy mindig minden egyes ítéletem helyénvaló volt. De biztos, hogy mindig azt támogattam, amit helyesebbnek gondoltam. Ha nyilvánosan megszólaltam: bürokrata-énemmel szemben a szabadon gondolkodó énemnek adtam hangot. Ha úgy láttam, hogy ki kell állnom megvádolt filozófusok mellett, azt tettem. Ha József Attila szobráról véltem úgy, hogy meg kell védenem, azt tettem. Ha azt gondoltam: nem volt helyes Csurka István politikus miatt irodalmunkból kiradírozni Csurka István rendszerváltó írót, ezt mondtam. Ha úgy ítéltem, hogy az erdélyi magyar közösség jogvédelmében egykor fontos szerepet játszó Tamás Gáspár Miklós életműve megérdemel egy jelentős állami elismerést, ezt képviseltem. Ha azt véltem helyesnek, hogy ne változzon a Nemzeti Színház igazgatója, emellett érveltem. Ha elfogadhatatlannak láttam, hogy Nyírő Józseftől – akinek egyetlen könyvében sem találtam egyetlen embertelen, emberellenes, uszító, gyűlölködő mondatot sem – meg akarják tagadni a végtisztességhez való jogot is, ennek megfelelően cselekedtem. És mindezt nem ide-oda cikázva ellentétes politikai pólusok között, hanem saját morális és esztétikai megfontolásaim egyenesvonalú logikájának mentén.

Bárhogy is, azt, hogy az egymás torkát elvágni kész szekértáborok nem ugrottak egymásnak, saját szerepemnek is tulajdonítom. Ez nem sok, de nem is kevés. Utódaimnak szerencsét és sok sikert kívánok.

Budapest, 2012. június 13.

Elhunyt Dr. Géher István egyetemi tanár, József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Anglisztika Tanszékének Professzor Emeritusa, adta hírül az ELTE 2012. június 12-én. Géher generációkat nevelt az irodalom szeretetére és értő magyarázatára a Színház és Filmművészeti Egyetemen és az Eötvös Collégiumban is; legendás, a Magyar Rádióban tartott Shakespeare szemináriumai és egyéb irodalmi műsorai révén országszerte ismerték. Műfordításai és könyvszerkesztései sokakhoz juttatták el az angol és az amerikai irodalom remekeit. Temetéséről később intézkednek.

Nem sokkal a könyvtár újbóli megnyitása után, 2012 áprilisában, Marino Massimo de Caro, az intézmény igazgatója bejelentette, hogy az állományból 1500 könyv hiányzik. Április 20-án a nápolyi nyomozóhatóságok bezáratták a könyvtárat. Marino Massimo de Carót felmentették hivatalából, és lopásért eljárást indítottak ellene. Május 18-án 1000 könyvet (közülük 240-ben szerepelt a könyvtár pecsétje) megtaláltak egy raktárban, Massimo Marino de Caro szülővárosában, Veronában. Május 24-én Carót négy másik gyanúsítottal együtt letartóztatták. Egy feltételezett ötödik elkövetőt még keresnek. Mindeközben Massimo Marino de Caro beismerő vallomást tett: több ezer könyvet tulajdonított el a könyvtárból. A rendőrséggel együttműködik, hogy felleljék az időközben eltűnt kiadványokat.
Több könyvet azonosítottak már, s lefoglalták őket Münchenben (16 darab), Londonban (28 darab), illetve New Yorkban és Tokióban.
Massimo Marino de Caro vallomásából csak annyi derül ki, hogy 1500-nál több könyv került ki az állományból, részletes listát mindezidáig sem a könyvtár sem pedig a hatóságok nem tettek közzé. Valószínűsíthető, hogy nagyszámú könyv került Európa és a világ könyvpiacára. A kiadványokban többnyire szerepel a könyvtár vörös pecsétje, közepén a Madonnával, de egy részükben nincs pecsét. Az olasz hatóságok már több ország együttműködését kérték, az Interpol francia központja is segíti a nyomozást.
Az ILAB vezetősége felhívja tagjainak figyelmét arra, hogy igen gondosan járjanak el a vásárlásokkor, és vizsgálják felül mindazon kiadványokat, amelyeket 2012 januárja és májusa között vásároltak. Többnyire a 15. és a 17. század között nyomtatott itáliai könyvekről van szó. A szövetség a lehető leghamarabb eljuttatja tagjainak azt a listát, amelyet a könyvtár alkalmazottai és a hatóságok közösen állítanak össze.

Pontosan 11 millió Euróért vásárolta meg a brit nemzeti könyvtár Európa legöregebb teljes egészében megmaradt könyvét, a St. Cuthbert Gospelt. Így ez a mű, amelyet 698-ban Szent Cuthbert sírjába helyeztek, Nagy Britanniában marad. A pénz felét a Nemzeti Örökség Alapjából (National Heritage Memorial Fund), a fennmaradó részt pedig további alapítványoktól és magánszemélyektől kapta a könyvtár.
A St. Cuthbert Gospelt 1104-ben fedezték fel a durhami katedrálisban, amikor Szent Cuthbert sírját egy viking támadás miatt biztonságba kellett helyezniük. Napjainkig a jezsuita rend tulajdonában volt, igaz a British Library őrizte letétként. „A mű János evangéliumának másolata, s az angolszász történelem egyik legszebb kincse” – mondta Lynne Brindley könyvtárigazgató. Mind a kötés, mind pedig a könyv oldalai szinte érintetlenek.

From manuscripts to avant-garde, from medieval psalm books with magnificent illuminations to handwritten letters by artists and writers like Picasso and Marcel Proust, from the great works of the great philosophers and thinkers to futurist manifestos: At the Paris International Antiquarian Book Fair bibliophiles will browse the shelves filled with thousands of stunningly diverse documents. Around 20.000 book fair visitors will enjoy the elegant venue of the Grand Palais and discover some of the most magnificent treasures from five centuries of book printing.
When the Paris International Antiquarian Book Fair opens its doors to visitors from 27th to 29th April, the fair will be accompanied by various concerts, exhibitions and events.
This year, the Paris International Antiquarian Book Fair highlights a library which is unknown or little-known to book and print lovers, and to the general public: the Ordre des avocats de Paris. The collections of the Paris Bar are only rarely open to the public and one might be tempted to believe that they merely comprise legal works of interest only to legal experts.
However, visitors of the 2012 Paris Book Fair will soon discover the hidden treasures of the Paris Bar: Illuminated manuscripts next to incunabula and rare and precious books dating from the 15th century to the present day show the wealth and diversity of the Bibliothèque des avocats de Paris. An extensive collection of prints offers a chance to admire the numerous illustrations inspired by the law, ranging from allegories to caricatures. And autograph collectors will adore the manuscripts written by lawyers who pleaded the cases of such famous names as Marie-Antoinette, Emile Zola, Alfred Dreyfus, Madame Caillaux, or Marshal Pétain.
An exhibtion will show the booksellers’ selection concerning the book fair theme of the year 2012: At stand E14-F13 visitors will find curious books and documents from the history of law, great literary and historical trials, condemned books, satires of the legal world, polemics surrounding law and prison, and many more.
The Fine Print and Photography Department of the French National Library presents a selection of precious works concerning table art.
From the introduction of the fork to the French court by Catherine de Médici to the the delicous meals which are the essence of French gastronomy recently honooured as a cultural heritage of humanity by UNESCO, thirty works from the rich collections of the Fine Print and Photography Department at the French National Library will showcase the art and joy of „the table”.
Old prints will illustrate the classic iconography of the banquet in Biblical and historical episodes, such as the famous feast given by Louis XIII for the Chevaliers de l’Ordre du Saint Esprit in 1633, immortalised by Abraham Bosse. The exhibition will also offer the chance to explore the social aspect of table art and its traditions from Grignon’s illustrations to caricatures of Rabelaisian culinary excess and voluptuousness. A beautiful collection of menus from the 19th and 20th centuries will also be on show.
Antiquarian booksellers who are members of SLAM will welcome visitors throughout the entire fair at a stand entirely devoted to book collecting (West aisle, stand P9-P12.). They will answer any questions book fair visitors might have while accompanying them during their first purchases. The works presented at this book fair stand for beginners are selected by the exhibitors and include detailed descriptions to enable everyone to discover the joy of book collecting. Guided visits are organised several times a day, exploring the richness and diversity of the works presented at the fair.
Discover the book villages and their federation at the Grand Palais! The Federation of French Book Villages brings together the eight book villages which exist at present: Ambierle, Bécherel, Cuisery, Esquelbecq, Fontenoy-La-Joute, La-Charité-sur-Loire, Montmorillon and Montolieu.

Bibliography Prize
Every year, the SLAM awards a Bibliography Prize to an outstanding bibliographical study on antiquarian and modern books, literature, publishing, book illustration bindings, libraries or book collecting in general. The 2012 prize will be awarded during the fair on Saturday April 28, 2012.

Vernissage
April 26, 5 – 10 pm, by invitation

Opening hours
11 am – 8 pm
More information here.