Számos magán- és közgyűjtemény kezdeményezésére jövő nyáron régi könyves kurzusok indulnak a Virginiai Egyetemen Charlottesville-ben (University of Virginia ). A tanfolyam részletes programja nemrég jelent meg az egyetem honlapján.

Köztulajdonba kerülnek Franz Kafka kéziratai, miután egy izraeli bíróság döntése alapján át kell adni a nemzeti könyvtárnak az író hagyatékát, amelyet jelenleg két nővér birtokol.

Forrás: MTI

A zsidó származású, cseh földön született, német nyelven író Kafka halála (1924) előtt arra kérte barátját, Max Brodot, hogy égesse el műveit. Brod azonban inkább kiadatta azokat, Kafkából pedig világhírű író vált. Brod a nácizmus elől menekülve 1939-ben elhagyta Prágát, és palesztin földre emigrált. Kafka műveinek kéziratait is magával vitte. Azok Brod 1968-ban bekövetkezett halála után egykori titkárnőjéhez, Esther Hofféhoz kerültek. A nő idővel eladott néhány kéziratot, egyebek közt A perét, amelyért kétmillió dollárt kapott.
2007-ben, Esther Hoffe halálát követően a Brod-hagyaték – benne Kafka kézirataival – két lányára, Ruthra és Havára szállt, akik nem adják ki a kezük közül, mondván, az iratokat Brod anyjuknak ajándékozta. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár viszont pert indított, hogy megszerezze a hagyatékot azt állítva, hogy Brod kifejezetten elrendelte: Hoffe katalogizálja gyűjteményét, és adja át a Jeruzsálemi Héber Egyetemnek, vagy a Tel-avivi Városi Könyvtárnak, vagy más közintézménynek Izraelben vagy külföldön. A nővérek és a könyvtár pere még 2008-ban kezdődött.
Most vasárnap egy tel-avivi bíróság a könyvtár javára döntött azzal az indoklással, hogy „Kafka írásai (…) nem tekinthetők Hoffe lányainak adott ajándéknak”, és azokat át kell adni az archívumnak. Oren Weinberg, a könyvtár igazgatója természetesen üdvözölte a döntést, és azt ígérte, hogy idővel a gyűjtemény felkerül a világhálóra „minden irodalomszerető örömére Izraelben és a világban”. Kafka 40 évet élt, mentális és testi bajok okozták halálát – jegyezte meg a BBC brit sajtóorgánum. A Reuters brit hírügynökség tudomása szerint a nővérek ügyvédje várhatóan fellebbez, mert úgy nyilatkozott, hogy „ez még nem a történet vége”.

A hivatalos nap. Az Antikváriusok Nemzetközi Szövetségét (ILAB) valójában a nemzetek elnökei irányítják, az ő kezükben van a „hatalom”. A vezetőség csupán felveti a kérdéseket, összehangolja a munkát. Az elnökök évente egyszer találkoznak, s ekkor szavaznak a legfontosabb dolgokról. A legviccesebb az, amikor egy elnök két szavazati joggal él. (Olyan nagyobb államok mint Franciaország, Anglia vagy az USA kapnak erre lehetőséget, hiszen rengetek antikvárius dolgozik az országban. Előfordulhat persze olyan is, hogy egy nemzeti szövetség elnöke nem tud részt venni a találkozón, ekkor a másikra testálja a szavazati jogot.) Tudom, ez senkit nem érdekel, de vidámító látni, amikor nagynevű tudós-szakember antikváriusok két kezüket magasba emelve ülnek 20-30 másodpercen keresztül.

Az elnökök beszámolója és számos nem ide kívánkozó programpont után két fontos kérdésben döntöttünk: Poul Poulsen, az ILAB kincstárnoka 21 éves munka után leköszönt, őt az elnökség tiszteletbeli kincstárnokká nevezte ki.

Adrian Harrington pedig, aki Arnoud Gerits előtt volt az ILAB elnöke, tiszteletbeli elnök lett. A vezetőségből hárman távoztak, helyükre az elnökség a következő antikváriusokat választotta: Umberto Pregliasco (Olaszország), Gonzalo Fernandéz Pontes (Spanyolország) és Michel Bouvier (Franciaország).

Az ILAB életét 2012 és 2014 között Tom Congalton irányítja majd.

Szeptember 21-én a Klauzál13-ban nyílt fotókiállítása Szabó Lórántnak, a Földvári Antikvárium munkatársának. A Pannonbooks is részt vett a megnyitón.

Pannonbooks: Mit jelent a cím, „Írás a falon”?
Szabó Lóránt: A fényképek pusztán attól is írássá válnak a falon, hogy egy háromdimenziós teret két dimenzióba sűrítünk. Itt azonban ennek a címnek az apokaliptikus tartalmát is be akartam mutatni.
PB: Az „Írás a falon” tehát az ószövetségi írásra, a Mene, mene, tekel, ufarszinra utal?
SzL: Igen, de azt szerettem volna, hogy a címet többféleképpen is lehessen értelmezni. Nincs kötelező út. Sőt, ugyanez érvényes az egyes képek címeire. Hosszan tépelődtem, hogy egyáltalán „megcímezzem-e” a képeket? Végül a címek mellett döntöttem, de igyekeztem olyanokat választani, amelyek nem szűkítik le a kompozíció értelmezési lehetőségét.
PB: Ezért történhetett, hogy én semmi apokaliptikust – mindenki úgy hárít, ahogy tud – hanem inkább friss kreativitást, a vidám ötletek sokaságát láttam meg a képeidben?
SzL: Igen, ez jó, még ha az eredeti koncepciótól messze is van. De hogy egy másik aspektust is említsek: az idő, az ember, a természet és a város kölcsönhatásának bemutatására is törekedtem. Ezt nagyon fontosnak tartom.

 
PB: A sokfajta értelmezés, értelmezési lehetőség mögött nyilván meghúzódik egy könnyen definiálható üzenet, a Te üzeneted.
SzL: Inkább hosszra, mint besszre játszom. Hosszútávon bizakodó vagyok, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már a fotók kiválogatásakor meglepődtem, miért is éppen ezeket a darabokat választottam? Hasonlított a helyzet arra, amikor rendeztem a könyvgyűjteményem darabjait. Annak ellenére, hogy azt gondoltam, egy témára koncentrálok, rájöttem, hogy nem így van: többféle könyvet gyűjtök, és még azoknak is vannak „algyűjteményei”. Nagyon meglepődtem, hogy mennyire nem látok rá a belső dolgaimra. Ugyanez a helyzet a fényképeimmel is. Annak ellenére, hogy volt egy elképzelésem arról, milyen képeket készítek, főként az „Írás a falon” apokaliptikus értelmezése tekintetében, rá kellett jöjjek, hogy az eredeti elképzelésem és a kiállított képek ebben az értelemben nem teljesen fedik egymást. Jó élmény volt, mert én is megláttam bennük a bizakodást, a humort és a játékosságot.
PB: Milyen munkamódszerrel dolgozol? Készülsz arra, hogy fotózol, vagy mindig készenlétben állsz, hogy fotózhass, ha éppen olyan témával találod magad szemben?
SzL: Változó. Régebben gyakran indultam útnak csak azért, hogy fotózzak, az utóbbi időben viszont – főként mert nem érek rá mindig – igyekszem úgy élni, hogy minél többször készen álljak a fotózásra.

Luzernben kezdetét vette a 40. ILAB Kongresszus, mely csütörtökön a Zürichi Könyvvásárral folytatódik. Az elnöki találkozón Magyarországot, a Magyar Antikváriusok Egyesületét Bősze Ádám képviseli. Blognaplója itt olvasható, míg a nemzetközi szövetség rendszeresen frissülő képgalériája az ILAB oldalán érhető el. A Committee Meetingről szóló beszámoló pedig itt található.