Szeptember 21-én a Klauzál13-ban nyílt fotókiállítása Szabó Lórántnak, a Földvári Antikvárium munkatársának. A Pannonbooks is részt vett a megnyitón.

 

Pannonbooks: Mit jelent a cím, „Írás a falon”?
Szabó Lóránt: A fényképek pusztán attól is írássá válnak a falon, hogy egy háromdimenziós teret két dimenzióba sűrítünk. Itt azonban ennek a címnek az apokaliptikus tartalmát is be akartam mutatni.
PB: Az „Írás a falon” tehát az ószövetségi írásra, a Mene, mene, tekel, ufarszinra utal?
SzL: Igen, de azt szerettem volna, hogy a címet többféleképpen is lehessen értelmezni. Nincs kötelező út. Sőt, ugyanez érvényes az egyes képek címeire. Hosszan tépelődtem, hogy egyáltalán „megcímezzem-e” a képeket? Végül a címek mellett döntöttem, de igyekeztem olyanokat választani, amelyek nem szűkítik le a kompozíció értelmezési lehetőségét.
PB: Ezért történhetett, hogy én semmi apokaliptikust – mindenki úgy hárít, ahogy tud – hanem inkább friss kreativitást, a vidám ötletek sokaságát láttam meg a képeidben?
SzL: Igen, ez jó, még ha az eredeti koncepciótól messze is van. De hogy egy másik aspektust is említsek: az idő, az ember, a természet és a város kölcsönhatásának bemutatására is törekedtem. Ezt nagyon fontosnak tartom.

 
PB: A sokfajta értelmezés, értelmezési lehetőség mögött nyilván meghúzódik egy könnyen definiálható üzenet, a Te üzeneted.
SzL: Inkább hosszra, mint besszre játszom. Hosszútávon bizakodó vagyok, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már a fotók kiválogatásakor meglepődtem, miért is éppen ezeket a darabokat választottam? Hasonlított a helyzet arra, amikor rendeztem a könyvgyűjteményem darabjait. Annak ellenére, hogy azt gondoltam, egy témára koncentrálok, rájöttem, hogy nem így van: többféle könyvet gyűjtök, és még azoknak is vannak „algyűjteményei”. Nagyon meglepődtem, hogy mennyire nem látok rá a belső dolgaimra. Ugyanez a helyzet a fényképeimmel is. Annak ellenére, hogy volt egy elképzelésem arról, milyen képeket készítek, főként az „Írás a falon” apokaliptikus értelmezése tekintetében, rá kellett jöjjek, hogy az eredeti elképzelésem és a kiállított képek ebben az értelemben nem teljesen fedik egymást. Jó élmény volt, mert én is megláttam bennük a bizakodást, a humort és a játékosságot.
PB: Milyen munkamódszerrel dolgozol? Készülsz arra, hogy fotózol, vagy mindig készenlétben állsz, hogy fotózhass, ha éppen olyan témával találod magad szemben?
SzL: Változó. Régebben gyakran indultam útnak csak azért, hogy fotózzak, az utóbbi időben viszont – főként mert nem érek rá mindig – igyekszem úgy élni, hogy minél többször készen álljak a fotózásra.